Megemlékezés 1849. október 6-ról

Szeged, 2018. október 5.

 

Az 1849. október 6-án Aradon kivégzett 13 hős tábornokra és a Pesten meggyilkolt első fele- lős független magyar miniszterelnökre, gróf Batthyány Lajosra emlékeztek meg a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai (Patakfalvi Lídia 8. a és Andrucsák Krisztián 6. a osztályos tanu- lók szereplésével; felkészítő tanár Hegedűs György) 2018. október 05-én.

 

"... a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol."

(Ferenc József utasítása Haynau számára)

 

1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszter- elnökre kiszabott halálos ítéletet. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg.

Bár a magyar honvédseregek csak 1849. augusztus 13-án, Világosnál - szimbolikus módon az oroszok előtt - tették le a fegyvert, a Habsburg katonai közigazgatás megtorló akciói már július elején megkezdődtek. A május végén lemondott Welden után a "bresciai hiéna" néven emlegetett Haynau táborszernagy lett a császári hadsereg új főparancsnoka, aki Ferenc József utasítása nyomán a már megszállt területeken ádáz hajtóvadászatba kezdett a lázadó támogatói ellen. Mivel a háború még folyt, a nyári akciók java része a polgári lakosság - főleg jegyzők, papok, tanítók - ellen irányult, a világosi fegyverletétel után azonban megkezdőd- hettek a tárgyalások I. Miklós orosz cárral az orosz fogságba esett tisztek átadásáról. Bár a cár újfent könyörületességre intette a fiatal Ferenc Józsefet, a császár mindenképpen példát akart statuálni a szabadságharc kézre kerített vezetőivel, igaz, még ő is elutasította Haynau kérését, aki a foglyokat statáriális, rögtönítélő-bíróság eljárás keretében akarta kivégeztetni.

Ennek következtében számos városban - például Kecskeméten, Aradon vagy Nagyváradon - különleges katonai törvényszékek alakultak, melyek közül a később kivégzett 13 honvédtiszt elleni eljárást Aradon folytatták le.

Ehhez tábornoki rang szükségeltetett, Lázár Vilmos személyében mégis akadt egy kivétel, akit Bem az utolsó napokban nevezett ki ezredesnek, és a világosi fegyverletételkor állt először egy seregtest élére. A haditörvényszék elé állított tisztek elleni vád elsősorban fegyveres lázadás volt, amit a Függetlenségi Nyilatkozat kiadása - 1849. április 14-e - után szolgálatban maradók esetében felségárulásnak minősítettek.

Már a tárgyalások előtt döntöttek a halálos ítéletről. A 14 tagú osztrák törvényszék 1849. augusztus 25-én - Kiss Ernő kihallgatásával - megkezdte a honvédtisztek elleni eljárást.

A vizsgálat során a vádlottak nem részesültek méltányos eljárásban - ugyanis a vád képvi- selte a "védelmet" is -, vallomásaikat csak kivonatosan rögzítették, az ítéletet pedig két nappal a kivégzés előtt tudatták velük. A törvényszék - Haynau kívánságának megfelelően - szeptember 26-án valamennyi honvédtisztet kötél általi halálra ítélte, négy fő ügyében azonban a főügyész enyhítésért fellebbezett Haynauhoz. Lázár Vilmos, Dessewffy Arisztid, Schweidel József és Kiss Ernő esetében az ítéletet golyó általi halálra változtatta. Az enyhí- tést az első két esetben az indokolta, hogy Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos az osztrá- koknak adták meg magukat, Schweidel József és Kiss Ernő pedig viszonylag jelentéktelen szerepvállalása miatt részesült főparancsnoki "kegyben".

A honvédtisztekkel párhuzamosan gróf Batthyány Lajos, az első felelős kormány miniszter- elnöke ellen is eljárás indult, akire az Olmützben ülésező osztrák bíróság a lázadás mellett azt is rá akarta bizonyítani, hogy részt vett az 1848. október 6-i bécsi forradalom megszerve- zésében. Batthyány esetében az előre borítékolt döntés szintén a halálos ítélet volt, ám az ítészek kezdetben úgy gondolták, az uralkodó később kegyelmet gyakorol majd a gróf felett. Ez végül nem valósult meg, ugyanis az eljárás előtt Ferenc József szabad kezet adott Hay- naunak az ítéletek végrehajtása szempontjából, és átadta neki a foglyot.

A "szabad kéz" azt jelentette, hogy a táborszernagynak, Haynaunak csak utólagos jóváha- gyást kellett kérnie Bécstől, vagyis a szeptemberben Pestre szállított miniszterelnök sorsa megpecsételődött. Haynau az ő esetében is ragaszkodott a legmegalázóbb kivégzési mód- hoz, az akasztáshoz, azonban Batthyány egy, a felesége által bejuttatott tőrrel olyan sérülé- seket tudott magának okozni, melyek lehetetlenné tették az ítélet - ilyen - végrehajtását. A miniszterelnök és a tizenhárom, Aradon fogva tartott tiszt kivégzését Haynau szándékosan október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour osztrák hadügyminiszter meggyilkolásának évfordulójára időzítette, amivel egyértelművé tette, hogy az eljárások célja a bosszú és nem az igazság volt.

Ezen a szomorú napon Aradon hulltak le először a Ferenc József által követelt fejek: Haynau rendelkezése nyomán - hajnali fél hatkor - a négy golyó általi halálra ítélt tisztet - sorrendben Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidet, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet - végezték ki először, utánuk következtek a kötélre szánt tábornokok. A sort hat órakor Poeltenberg Ernő nyitotta meg, őt pedig Török Ignác, Láhner György, Knézics Károly, Nagysándor József, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich Lajos, majd Damjanich János követte. A legszörnyűbb büntetés így Vécsey Károly grófnak jutott osztályrészül, neki ugyanis végig kellett néznie társai halálát; miután ő már senkitől nem tudott elbúcsúzni, kivégzése előtt jobb híján Damjanichnak csókolt kezet.

A 13 mártír honvédtiszt a szemtanúk szerint bátran állt hóhérai elé, akik elrettentésül estig kinn hagyták a holttesteket. Számításaik nem váltak be, ezzel a lépéssel ugyanis csak azt érték el, hogy a közeli falvakból több ezren zarándokoltak a vesztőhelyre. Gróf Batthyány Lajost ugyanezen a napon Pesten az esti órákban, az Újépület zárt udvarán állították kivég- zőosztag elé, majd a ferencesek belvárosi templomában helyezték végső nyugalomra.

Az aradi tizenhármak és az első felelős miniszterelnök meggyilkolásával a Haynau által leve- zényelt megtorlás elérte csúcspontját, ami nem csak Magyarországon váltott ki erős indula- tokat, de Európát is tiltakozásra sarkallta. A honvédtisztek és Batthyány kivégzése a bírósági eljárás dacára puszta gyilkosság volt, hiszen az ítélethozatalra egy hazug pert követően, jogtalan vádak alapján került sor. Halálukkal Haynau - és Ferenc József - a magyarság függet- lenségi törekvését kívánta büntetni, ennek nyomán pedig a tizennégy kivégzett férfit joggal tartjuk nemzeti ügyünk mártírjainak.