Emlékezzünk

Szeged, 2018. november 23.

 

"Nincs nagyobb kincs az emlékeinknél. Hiszen azok tesznek minket azzá, akik vagyunk és akivé válni akarunk."

 

Farkas Katalin egész életében a tanulás és tanítás, a küzdelem és a tettvágy munkálkodott. Sosem felejtette el, honnan indult felejthetetlen pályája. Mindig megmaradt Szőreginek. Bármerre sodorta az élet, mindenhol tisztelet és szeretet vette körül. Sokszínű ember volt, olyan, aki értékelte és megbecsülte az élet által adott lehetőségeket. Nem tétovázott, életé- nek minden percét tartalmasan töltötte. Példát mutatott, odafigyelt az emberekre. Fontosnak tartotta a fiatal nemzedék nevelését, támogatását. Hitt bennük, sokszor merített belőlük erőt, lendületet. Minden iránt nyitott volt. Szeretett utazni, világot látni, az ismeretlent felfedezni, új embereket megismerni. Akarat ereje és optimizmusa mindig túllendítette a nehézségeken és újult erővel vágott neki a feladatoknak.

November 23-án a Kossuth Lajos Általános Iskola diákjai rövid megemlékezésen idézték fel életművét. A gyerekek megkérdezték, ki is volt ő? Elmeséltem, hogyan él az emlékeimben. Mindig mosolygott. Remélem, azon a borongós, péntek délutánon a gyerekek versei, elő- adásai, gondolatai az égi katedrán is mosolyt csaltak arcára.

Miben hitt igazán? Az egymástól való tanulásban és abban, hogy az ember élete végéig a tudás megszerzésére törekszik.

 

Bondárné Tóth Villő
szervező pedagógus